mjuzikelkámediHa úgy érzed széthullott minden, ami volt, hogy nagy a gond, hogy egy ideje kissé borúsabb az ég, mint volt, akkor irány a csoportterápia.Ha rettegsz attól, hogy megtámad valami betegség, ha csak attól rettegsz, hogy rettegsz, ha félsz, hogy nem tudod ki az, akit szerethetsz, ha már azt sem tudod, ki vagy valójában, akkor irány a csoportterápia.
No de mi van akkor, ha a csoportterápián csak beteg van, orvos egy szál se?
Mi van, ha valaki tévedésből van itt, mert ő csak a színjátszó szakkörbe érkezett?
Hol bujkál az elveszett ikertestvér?
Ki lehet-e cserélni az ember hangját?
Létezik-e szerelem első látásra?Ehhez hasonló kérdésekre keres választ a Csoportterápia sok zenével, rengeteg nevetéssel és az ülés végén – miután jól kinevettük magunkat – mind rájövünk, hogy az út nyitva áll előttünk, csak a félelmeinket kell elengednünk egy kicsit.

A Madách Színház musicalpályázatának díjnyertes darabjában hat vadidegen, három férfi és három nő érkezik csoportterápiára. Kezdetét veszi az analízis annak rendje és módja szerint, azonban egy apró hiányosság hátráltatja a dolgok szokásos menetét. Hol lehet az orvos? A váratlan fordulatokban, felismerésekben és mulatságos epizódokban bővelkedő történet során további kérdések merülnek fel. Milyen problémákkal küzd egy operaházi balett-táncos? Meddig lehet bírni 10 méterrel a felszín alatt a jeges Dunában búvárfelszerelés nélkül? Mi történt Velencében ’85 nyarán? És még sorolhatnánk...Zenés vígjáték a lélekről, esendőségről, vágyakozásról, útkeresésről... azaz rólunk. 

A Madách Színház közelmúltbeli musicalpályázatának díjnyertes darabjában három férfi és három nő érkezik csoportterápiára, kezdetét veszi az analízis és máris fontos kérdések merülnek fel. Ki is valójában az orvos? Ki ellen menekül valójában az üldözési mániában szenvedő, testképzavaros lány? Kinek van keresnivalója a terápián és kinek nincs, vagy talán egy kicsit mindenkinek? Erről mesél a Csoportterápia „mjuzikelkámedi”.

Mindannyian segítségre szorulunk. Ki- ki a maga módján keres megoldást a hétköznapjait megkeserítő problémákra. Közülünk páran úgy döntöttek, csoportterápiába fojtják bánatukat, mert egyedül nem megy. Csábító lehetőség a mieinkkel hasonló sérüléseket elszenvedettek társaságában megvitatni gondjainkat - egy hozzáértő vezetésével. Már az is sikerként könyvelhető el, ha egyértelmű kérdéseket tudunk megfogalmazni ügyünket illetően, például, hogy hol van az orvos? Nélküle nem biztos, hogy a leggördülékenyebben indul ez a történet és különben is, kik ezek itt körülöttem a mondvacsinált problémáikkal, mikor az én életem sokkal nagyobb kátyúban van?! Ám, kedves nézők, ne sejtsenek mindemögött száraz, unalmas, diagnosztizálással töltött órákat, hiszen a Szente Vajk, Bolba Tamás és Galambos Attila alkotta írótrió humorban és dalban mondják el... Egy mjuzikelkámedi Cseke Péter rendezésében, kiváló színészek tolmácsolásában!

Veszélyben a csRSnyés, ez a kis összművészeti közösség, ami évtizedek óta jelen van a város kulturális életében. Egy apró ékszerdoboz, ahol még lehet álmokat szőni, kísérletezni, ahol nem elsődleges szempont a profit. Filozofálni vagy cselekedni? Álmodozni vagy pontos üzleti tervet készíteni?

Az előadás a legkisebbeknek szól. Akik hangok, formák, színek, dallamok által szerezhetnek benyomásokat a világról.  A szülők pedig kiszakadva a hétköznapi létből, egy másik dimenzióba kerülve, a kicsikkel együtt élhetik át a rácsodálkozás örömét.  Az előadás időtartama 25-30 perc, melyet rövid játék követ.

Oroszországban rend és béke van. A Nagy Fal távol tartja népünk külső ellenségeit: az átkozott kiberpunkokat, a képmutató katolikusokat, az eszement buddhistákat, a dühös muzulmánokat, a sátánistákat, a szodomitákat, a förtelmes metamorokat, az Istentől kapott alakjukat váltogató farkasembereket, a megaonanistákat. Népünk belső ellenségei azonban továbbra is folytatják átkozott tevékenységüket, ezért a cári titkosrendőrség a 2030-as években sem pihenhet, és az opricsnyikok ma is éjt nappallá téve dolgoznak, hogy hazánkat szóval és tettel tisztán tartsák."
A hétköznapokat a társadalom minden szintjén bódulat hálózza be: a Kremlben, a Titkos Prikázban, a nagyvárosokban és vidéken is, mindenki álmokban, vallási rituálékban, közhasználatú drogokban és mesékben keresi a megnyugvás pillanatait. Minél mélyebb a tompaság, álom, annál nagyobb a boldogság, s a béke. Az előadás ennek a homályban élő társadalomnak adja a keresztmetszetét, amiben múlt, jövő, valóság, álom, tény és sugallat végérvényesen összekavarodott.

Magyarország első facebook-előadása! Nem csak „digitális bennszülötteknek”! Az előadás – laptopokkal, LCD-monitorokkal és WiFi-vel felszerelve – osztálytermekben játszódik. Ezen eszközök, illetve a tanterem felszerelésének (tábla, padok, székek) segítségével jelenítik meg a történetet a színészek. Az előadást követő foglalkozás során a színészekkel és a diákokkal közös fórumon, az előadás kapcsán felmerülő legfontosabb kérdések kerülnek megvitatásra.

A 19. század végén, amikor úgy tűnt, hogy a realizmus, naturalizmus és a számtalan új „izmus” veszi át a romantika helyét a művészetekben, egy 29 éves francia költő, Edmond Rostand kirobbanó sikert aratott a párizsi Comédie Française-ben bemutatott romantikus vígjátékával. Ez volt a Cyrano de Bergerac, és az 1897-es párizsi bemutató után hamarosan tomboló sikerrel játszották Európában, Amerikában, még Japánban is. Rostand ötven évet élt, hasonlóan szenvedélyesen, kalandosan, mint hőse, Cyrano, egész fiatal korától kezdve népszerű író, költő, kritikus volt.A világirodalomban csak a legnagyobbaknak sikerül olyan legendás figurát megalkotni, mint Cyrano, a kötekedő, nagyszájú, sziporkázóan szellemes párbajhős és költő, az érzelmes szívű, önfeláldozó, csúnyaságában is büszke lovag. Rostand hőse valóban élt a 17. században Savinien Cyrano de Bergerac: tehetséges író, a hagyományok ellen lázadó szabadgondolkodó, Molière kortársa és barátja, aki verseket, szatirikus leveleket, színdarabokat, regényeket írt, és félelmetes kardforgató hírében állt. Rostand felismerte, hogy az igazi Cyrano legfontosabb műalkotása maga az élete, és ebből alkotta meg „elevenbe vágó, szellemes” verseléssel örökérvényű szerelmi történetét.A 2014/15-ös évad egyik legsikeresebb előadásának, a több fesztivált is megjárt Szentivánéji álom rendezője, a grúz David Doiasvili nemcsak hazájában, de számos európai országban is ismert művész, akit a rendezői középnemzedék egyik legtehetségesebb alkotójaként tartanak számon. Legújabb rendezésében a francia drámairodalom újromantikuszsenijének, Edmond Rostandnak mára már klasszikussá vált művét, a Cyrano de Bergerac-ot álmodja színpadra az előadásaira jellemző expresszív színészvezetéssel, hol kacagtató, hol pedig elgondolkodtató fanyar humorral, egyszerű, mégis lenyűgözően látványos színpadi hatáselemekkel. Doiasvili stílusára jellemző, hogy a minden embert foglalkoztató nagy kérdéseket, vágyakat és titkokat magával ragadó, meglepetésekkel is szolgáló költői képekben fogalmazza meg, lehetőséget adva ezzel, hogy a közönség ne csupán szemtanúja legyen, de érzelmileg is részesévé válhasson a színpadi valóságnak. Doiasvili és a Nemzeti Színház társulatának együttműködéséből egy olyan előadás születhet, amely a szerelem mindenhatóságáról és egyúttal reménytelenségéről szól, de nem nélkülözi az öniróniát sem. Cyrano szavaival élve: „Mert magamat kigúnyolom, ha kell, / De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

„Mialatt e verskánon egyre jobban növekszik, terebélyesedik, emberek halnak, pusztulnak, vesztik az életük. Játsszuk hát az őrültet uraim, hogy elkerüljük a besorozást. Színleljük az elmebajt, hogy megszabaduljunk a civilizációtól. Játsszuk el a tökkelütöttet, hogy megszabaduljunk a múlttól. Színleljük az ügyefogyottat, hogy elslisszoljunk a jövő elöl…”(Részlet Matei Visniec: Dada Cabaret című művéből).Színház és zene kivételesen izgalmas egyvelege, Matei Visniec látomásos abszurdja keveredik a barokk falzettek, a mozgalmi dalok, a német kabarék, a francia sanzonok, az orfeumok és varieték világával. Életre kelnek a dadaizmus emblematikus alakjai, Lenin, Sztálin és egy fekete macska is...
Visniec darabja a polgári társadalom őrületének tükörképeként a művészet formanyelvét, korlátait és szabályait megcsúfolva tiltakozik az emberi és művészi „világégés” ellen. Szatirikus kiáltványának központi alakja a modern civilizációtól megcsömörlött Monsieur Dada, aki féktelen és kegyetlen infantilizmussal lefolytatott vallatás által nyilvánosan rombolja le Tristan Tzara, a dadaisták anarchista vezetőjének emberi tartását és művészi önképét. A kettejük közti - az „igazság pillanatának” is nevezett -, találkozás kibontja és leleplezi a 100 éve útjára indított avantgárd mozgalom visszásságait, ellentmondásait és torzulásait. Mi az igazság a dada szó eredetével kapcsolatban? A francia-német szótárból kiragadva, csakugyan falovacskát jelent? Vagy a román nyelv duplán bólogató igenjének csökevénye? Esetleg a zürichi emigrációban, a Voltaire Cabaret szomszédságában élő Vlagyimir Iljics Lenin forradalmi hagyatéka? Kérdések, melyek megválaszolása felszínre hozzák a dadaizmus redőiben megbújó harag, káosz és frusztráció által generált új művészi identitás lényegét, hogy „tabula rasa”-t teremtsenek, megsemmisítsenek minden bevett fogást, „kulturális vívmányt”, mindenféle kényszert és cenzúrát és visszatérjenek a nullához, ahonnan kiindulva minden lehetséges, hiszen a dadaizmus lényege a játékosság, a nyelvek keveredése, a verbális és non-verbális jelek furcsa együttállása. Mindez kezdetek óta a Maladype Színház és a szerző forma- és stílusvilágának is sajátja.

„Ötvenhat évig élt velünk. Felnevelt engem és testvéreimet – mindennemű fizetség nélkül. Tizenegy éves voltam, egy tipikus amerikai fiú, amikor ráébredtem, ki is volt ő valójában.”Lola alig volt még 18 éves, amikor a Fülöp-szigeteken szolgáló katonatiszt a saját lányának ajándékozta őt. A lány felnőtt, férjhez ment és megszületett Alex, a fia, akit Lola ugyanúgy dajkált, ahogy egyszer az édesanyját.Huszonegy évvel azután, hogy Lola „katulong”, azaz szolga lett, a család az Egyesült Államokba költözött, őt pedig magukkal vitték, mint egy egyszerű használati tárgyat.Szeretett dajkája halála után Alex útnak indul, hogy a hamvakat egy kenyérpirítónyi méretű dobozban visszavigye Lola szülőföldjére. De indulás előtt még egyszer leül, hogy felidézze és elmesélje közös történetüket – a családja és rabszolgája történetét.

Jótékonysági gála az értelmi sérült emberekért június 16-án a Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény, valamint a Turay Ida Színház rendezésében.
A gálán a színház művészei mellett sérült emberek is színpadra lépnek.