A görög seregek főparancsnoka, Agamemnón, tíz év után hazatér Mükénébe: ő már talán el is felejtette, ami a háború legelején történt, amikor a görög flotta még meg sem érkezett Trójába, ugyanis az istenek szélcsenddel igyekeztek késleltetni a háború megkezdését. A görögök jósa, bizonyos Kalkhász, erre azzal állt elő, hogy mutassanak be emberáldozatot, az istenek, fene a gusztusukat, kedvelik az ilyesmit. Hogy, hogy enm, úgy alakul, hogy az áldozat szerepét a fővezér legidősebb gyermeke, Íphigéneia nevű lánya kapja, akit annak rendje és módja szerint fel is áldoznak, mire – lássunk csodát – a szélcsend azonnal el is múlik, és a görögök könnyült szívvel hajózhatnak tovább, Trója felé, hogy a földdel tegyék egyenlővé a várost és lakóit.

Kovács András Péter önálló estje. Vendég: Ráskó Eszter.

Cserhalmi György, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas Érdemes művész mesél életútjáról. Beszélgetőtárs: Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára.

Kerek születésnap verssel, prózával és beszélgetéssel, többek között Fekete Ernővel, Máté Gáborral és Molnár Piroskával.Nincs egyetlen alakja. Hát éppen ez!
Bízhatunk-e abban, aki szüntelenül változtatja
külsejét: a Vak Remény? (…) 
Mikor a szokásos nyolc óra helyett hetekig tart
az éjjel vagy éveken keresztül, évtizedeken át,
s ha feltűnik a nap, csak tévedésből virrad ránk,
bízzunk-e benne még?
(Takács Zsuzsa: Ha van lelkünk ugyan - részlet)“Költészete csak a magyar irodalom legnagyobbjaiéhoz mérhető” - írta monográfusa, Bodor Béla a idén nyolcvanadik évét betöltő Kossuth-díjas költőnőről, akinek írásai szemmel láthatólag minden korosztályt megszólítanak. 2017-ben ugyanis fenti verse bizonyult a messze legnépszerűbb irodalmi alkotásnak az interneten: mindenféle hírverés nélkül 72 ezren olvasták.

A megható történet egy különös pár – egy kerekesszékre ítélt arisztokratának és az ő ápolójának, a külvárosi szegény negyedben élő, börtönviselt fiatalembernek az őszinte barátságáról, az előítéletekkel leszámoló kapcsolatáról szól...
A 2011-ben készült Életrevalók című film megtörtént eseményt dolgoz föl. Philippe Pozzo di Borgo-nak, a nagy múltú Pommery pezsgőgyár ügyvezető igazgatójának 42 évesen (1993-ban) egy siklóernyős balesetben következtében, amikor is nyaktól lefelé megbénul, szembe kell néznie a kirekesztettség és a tehetetlenség érzésével. Ahogy ezzel az érzéssel szembesül a bevándorló Abdel is, akit viszont származása, szociális helyzete miatt vet ki a társadalom magából. Talán ezért is őt választja Philippe az ápolójának a több tucat jelentkező közül. Egymásra találásukról később mindketten könyvet írnak, dokumentum- és játékfilm is készül róluk. Az egymás elfogadásának tanulságos meséje ez, melynek magyar színpadi adaptációját a Játékszín közönsége láthatja először!

“Pataky Klári meg mesélni tud úgy, hogy a mesében nem történik semmi, és hallgatva mégsem lankad a figyelmünk, tud koreografálni úgy, hogy alig mozdulatai is felnagyulva jelentőséget nyernek, és tud ábrázolni úgy, hogy egyszerre mindent elmond egyről, háromról, mindről… Nőről, emberről, banálisról, nagyszerűről. Mindezt vég nélkül teszi: úgy kezdi el, mintha el sem kezdené, és befejezi anélkül, hogy a végére érne. Nekem jelenleg kb. ez a kortárs művészet.”
Kutszegi Csaba: Betartja, áthágja… – Tánckritika.hu“Pataky Klári új darabja, az Elfelejti, belebotlik zavarba ejtő egyszerűséggel beszél generációkról, létezésről, jelenlétről. Zavarba ejtő, mert precíz és kifinomult mozgásvilága időnként megengedi a nézőnek, hogy a mindennapi élet közismert jeleit ismerje fel a mozdulatokban, majd rádöbbenti ennek a banalitására. A szekvenciákból összeálló előadásnak egyedülálló, mágikus hangulatisága ragadja magával a nézőt már az első percekben, és magánál is tartja.”
Dóri Albert: Mágikus egyszerűség, PRAE, 2017.
“Pataky Klára munkái a kortárs tánc különleges színfoltjai: finom mozdulatai önmagukban lefordíthatatlan, mégis tűpontos lélekrezdülések. Összetéveszthetetlen koreográfiái minden színpadi akrobatika és tánctechnikai megfeszülés nélkül mutatják be azt a részünket, amit talán nem is lehet és nem is érdemes szavakra fordítani.” (Török Ákos, Színhaz.net)Pataky Klári 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem Koreográfus szakán, azóta független koreográfusként dolgozik.
2008-ban a Nagyon jól vagyok, lszi ne keress! című darabját a kritikusok és szakírók alkotta zsűri Lábán Rudolf-díjban részesítették. 2014-ben Imre Zoltán-díjjal ismerték el koreográfusi munkásságát.
Az izgalmasan sokoldalú, érzékeny koreográfus munkáiban folyamatosan művészi arculata megújítására, illetve egy csak rá jellemző formanyelv kialakítására törekszik. Előadásaiban minden egyes alkalommal új témákat, s ezekhez új formákat keres.

Dumaszínház – Füge Produkció Ráébredtünk a tényre, hogy testünk vizuális gyönyörkeltésre rendeltetett. Elég csupán behajlítani a könyökünket, vagy combunk ínjait megfeszítve leguggolnunk, és Ön, kedves néző, máris a mennyekben érzi majd magát. Ám ennél sokkal többre vagyunk képesek. Táncolni fogunk Önöknek! Akkor is, ha közben adódnak gondok. És akkor is, ha Önök már ezt nem akarják."Újvári Milán kollégám 162 cm magas, míg jómagam 198. Az előadásban ezt a 36 centiméteres különbséget kívánjuk áthidalni. Látványos ugrásokkal és még látványosabb térdrogyasztásokkal. Az is lehet, hogy le fogok guggolni."
Andrássy Máté
"Máté számos olyan felülettel rendelkezik, amelyek szinte könyörögnek érte, hogy valaki rájuk ugorjon. És én ezt meg is fogom tenni!" 
Újvári Milán

Adott egy kor, adott egy mindenki által szeretett nőideál, Sisi, aki maga volt a megtestesült nagybetűs élet, és adott egy misztikus szál, a Halál személyében. Ezek összessége gyönyörűséges képi világot ad, amely fantasztikus zenével párosul. A misztikus szál és az élet között félúton van a történet lezárója, Lucheni, aki anarchista szemléletével megoldja azt, hogy Sisi azé legyen, aki a legjobban vágyott rá. Ő a Halál. " Tudom a dolgok rendje az, hogy megszeress, örökké úrnőm légy az éjben!" 

Koprodukciós nagyszínpadi előadás a Nemzetiségi Színházi Szövetség és az ARTASHAT Örmény Színház művészeivel.Az előadás tisztelgés a Csárdáskirálynő bemutatójának századik évfordulója előtt.Az egykori bécsi bemutató tartalmi világának alapjait keresi mai, korszerű színházi eszközökkel az előadás. Újít és átformál, értelmez és kérdéseket tesz fel, miközben a legnagyobb hűséggel szólaltatja meg az operettvilág máig ható, legfényesebb csillagát. A Csárdáskirálynő eredeti meséje, zenéje átível a monarchia kori operett és mai rejtett álmaink között: bohém és könnyűvérű mű, egyben az újkori arisztokrácia és a monarchia rekviemje.Mai korunk robbanás előtti feszültségei, dekadenciája, kilátástalansága sok tekintetben rímel a múlt század eleji történelmi korszakhoz, amelyben megszületett ez a búfelejtő, mézesmázos operett mesevilág.

Roma asszonyok vizsgálják a rendszer és az egyén szerepét abban, hogy mi az anyaság.18 és 60 év közötti nők. Két Borsod megyei falu, Szomolya és Sály közmunkás brigádjainak tagjai. Feleségek, egyedülállók, elváltak, anyák, nagyanyák, sőt dédnagyanyák. Egymás közelebbi és távolabbi rokonai. Nyolc roma nő, akik semmit nem kaptak ingyen az élettől. A helyi rossz minőségű iskolákból illetve azok speciális tagozatairól hamar kipotyogtak. Fiatalon felnőtté váltak, és azóta keményen megküzdenek a mindennapokkal, hogy felnevelhessék a gyerekeiket. Egyéni harcokat vívnak egy feudalisztikus és ellenséges világ náluk több hatalommal és erőforrással bíró képviselőivel, akiktől függenek, akiknek sokszor kiszolgáltatottak. Napról-napra be kell bizonyítaniuk a külvilágnak, sőt maguknak is, hogy érnek valamit. Az előadás roma nők és az intézmények találkozásán keresztül azt a kérdést vizsgálja, hogy mivel jár gyereket vállalni és felnevelni ma Magyarországon. Vagyis a nagy szavakon és a személyes érzéseken túl: mi is az anyaság?

„Előbb csak örültünk, hogy véget ért a háború.
Hazajönnek a férfiak
és újra megindul a rendes életünk.
Minden úgy lesz, ahogy addig is volt.
Hát nem úgy lett…
Alles vorbei! Minden elmúlik!
Elmúlik… Elmúlik.”

(Balogh Robert)Ómama könyveMa van húsvét napjaZöldágolás

Járd, járd katonaPiéta