Egy kései órán, zárás előtt alig húsz perccel érkezik a Vendég egy országúti presszóba. A Kávéfőző kisasszony már haza indulna, a kávéfőzőt már elzárta, így a Vendég konyakot rendel. A kezdeti feszült helyzetet egy beszélgetés követ, ahol a két magányos lélek nemcsak megismeri, de meg is szereti egymást. A kimondott szavak és a ki nem mondott gondolatok végül összekapaszkodáshoz és egy lassan kibontakozó szerelemhez vezetnek…
Édesbús történet egy véletlen találkozás sorszerűségéről. 

"Mert nem adjuk föl a reményt..., hogy megadjuk egymásnak az utolsó esélyt, hogy talán mégis..." Annyiszor reménykedtünk már hiába, annyiszor csalódtunk már, hogy magunk se hisszük el, ha a régóta várt nagy Ő, az Igazi áll szemtől szemben velünk. Valószínűleg zavarba jövünk, visszakozunk, megpróbálunk tréfálkozni, majd filozófiát gyártunk magányunk megvédésére. Kicsit sajnáljuk és sajnáltatjuk magunkat, vagyis játszmákba bonyolódunk, pedig "csak" a másik kezét kellene megfogni.

A Dunakanyar egy tipikus eszpresszó-helyzet, melyben a vendég megpróbál vigaszt találni a pultos nőben. Itt, ebben a "presszóban, az országút mentén valahol a Dunánál", a kávéfőzőnő és az idegen , az országút Don Juanja közt egyre szenvedélyesebb összefeszülések, fordulatokban bővelkedő csatározások bontakoznak ki. Ráismerhetünk saját vágyainkra, félelmeinkre, gyengeségeinkre, esetlenségeinkre - különösen akkor, ha voltunk valaha magányosak. Két magányos lélek találkozik a darabban, és nyílik meg egymás előtt. Feltárulnak előttünk a magányos lelkek mélységei, amelyből nincs más kiút, mint összekapaszkodva megoldani elsivárosodott életeiket. Lehet-e egyszeriben közünk egy ismeretlenhez egy véletlen találkozás során? Találunk-e bármit a másikban, ami hirtelen meglep bennünket? Amikor valamiért ott áll pőrén, védtelen egy pillanatra felfedve gyengeségeit minden szánalmasságával és nevetségességével együtt. hol sírva, hol hangosan nevetve? Vajon megtalálja-e az egymáshoz vezető utat a két, lélekben régóta magányos ember? Kibékíthetetlen ellentét, egyéjszakás kaland, esetleg egy új, reményt ígérő kapcsolat alakul ki köztük...?

Világtól elzárt, magányos presszó/kocsma egy perccel záróra előtt/záróra után (nem mindegy!). Egy nő magában matat, tesz-vesz. Zár. Egy másik kilátástalanul maszatolja az elázott padlót. Zár… Emitt ragyog a Hold, amott szakad az eső. Az egyik idill, ami a másiknak álom. Magányos, űzött férfi érkezik ide is, oda is, rimánkodva egy csöpp italért, ételért, melegért, hangért, emberért… Az egyik hely Magyarország szíve, a másik a bokája. Ugyanaz a helyzet. Mégis más. Etűdök a véletlen találkozások sorsszerűségéről.

Fehér Ferenc: The station

A november 29-i előadás a dunaPart4 - Kortárs Magyar Előadó-művészeti Platform keretében angol nyelven látható.
For English description please scroll down.

Egy állomáson várakozó szép család helyett inkább másról szóljon e történet.

Három évesen jelentették be az eltűnésünket. 123 éve élünk ezen a bezárt helyen, amit csak egyszerűen Állomásként ismernek az emberek.

Mi pontosan tudjuk, hogy kik voltunk akkor, és mivé lettünk most.
Lihegő állkapocs csattanása,
állatokkal táplálkozó árnyékvirág,
leskelődő, arc nélküli lények.
Szabadulj el, ha tudsz!
Játssz velem, ha mersz!
Mi pontosan tudjuk, hogy kik voltunk akkor, és mivé lettünk most?

dunaPart 2017 (2. nap)

bodylotion co-dance: Párbaj

A november 30-i előadás a dunaPart4 - Kortárs Magyar Előadó-művészeti Platform keretében angol nyelven látható.

Ceremoniális táncperformansz, melyben a bodylotion co-dance harcos szellemű női aktivistái ellentmondást nem tűrően kivárnak, talpraesnek, kicseleznek, szembesítenek és komolyan veszik magukat. Sziklaszilárd hit, küzdelem, igazság, félelem, várakozás, harag, bosszú, kiegyezés?Az új darabban a párbajozás tradíciójának kulturális és filozófiai gyökereit vizsgáljuk, keressük nyomait napjaink kommunikációjában, miközben készülünk a 'mindent eldöntő' küzdelemre.Mit jelent ma párbajozni és milyen mindennapi helyzetekben, személyes konfliktusokban jelenik meg? Milyen eszmék, célok, meggyőződések képviselik számunkra az igazságot, melyért ma felvesszük a harcot? Hogyan harcolunk és miért?

A bodylotion co-dance egy alkotói együttműködés Arany Virág és Hadi Júlia között. Első közös munkájukat 2009-ben készítették, azóta folyamatosan együtt dolgoznak és adnak elő. Alkotói munkásságuk jellemzően interdiszciplináris, absztrakt, konceptuális.Különböző projektjeik különböző filozófiai megközelítésekre, problémákra épülnek szigorú szabályrendszerek felállításával. Koreográfiáik módosított, új mikrovalóságokat hoznak létre hétköznapi cselekvések, jelenségek újraértelmezésével és absztrahálásával. Szívesen dolgoznak fel különböző kultúrákból kiemelt tradicionális, rituális mozgásformákat valamint sportmozgások szabályrendszereit és formavilágát.
2014-ben bemutatott „L é p é s I d ő” című darabjuk elnyerte az évad legjobb kortárs táncelőadásának járó Lábán Rudolf szakmai díjat.
A színpadon meztelenség látható!
Az előadás alatt stroboszkópot használunk!

“Mint minden tisztességes katolikus, gyerekként én is elképzeltem, milyen lenne, ha keresztre feszítenének.” (Dennis Kelly)Egy testvérpár mesél gyermeki fantáziával alkoholista apjukkal töltött gyerekkorukról. Felidézik, eljátsszák, kiszínezik emlékeiket, képzeletükön szűrik át a valóságot. Az így kirajzolódó hideg világban a csecsemők a szeméten teremnek, a boldogsághoz elkerülhetetlen egy tévékészülék, és a Gondviselő, mint a gondatlan apa, maga is belefeledkezik a tévézésbe. Egy szeméten talált csöppség alakjában azonban mégis beköltözik az életbe a szeretet. A kérdés csak az, hogy túlélhet-e ebben a világban és magával hozhatja-e a megbocsátást.

Menyegző 

Morelli egy házasságkötés szertartását meséli el, mely során az esemény miatti öröm vegyül a veszteség miatti fájdalommal és felindultsággal az élet új titkának kapujában. Ez a vegyes érzés elindít egy táncot, mely elűzi a szexualitás és az elmúlás rejtélyeiből eredő kezdeti félelmeket.  Morelli koreográfiájának szereplői saját tiszta valóságukból szépen lassan a szemünk előtt válnak egyfajta szimbolikus beavatási szertartás részeseivé. Az egész emberiség beavatási szertartása ez, mely a különleges örömtáncban megpróbálja elfeledni az esemény szomorúságát, hiszen az alkalom alapvetően az örömnek rendeltetett. Lépésről lépésre, a koreográfia előrehaladtával, növekszik a hevület és a szenvedély. A szereplők közötti távolság fokozatosan csökken, egészen addig, amíg a félelmek és a kétségek lassan eltűnnek, és így már át lehet lépni azon a folyamatosan megnyíló ajtón, mely az új életbe vezet. 
eARTh 

Henryk Górecki lengyel zeneszerző, aki a lengyel avantgárd vezető alakjává vált a sztálinizmust követő kulturális enyhülés során. Zenéje számos irányzatot ölel fel, de a harmóniai és ritmusbeli egyszerűség irányába fejlődött. Ugyanabban a stílusban két művet soha nem komponált, elsősorban „belső alkotási parancsnak engedelmeskedve” dolgozott. Műveit, spirituális minimalista hangzás jellemzi. Nagy sikerű III. Szimfóniáját követően a IV. Szimfóniát már nem tudta befejezni. Halálát követően Mikolaj, a fia, Alexandre Tansman zeneszerző segítségével fejezte be apja munkáját. A IV. Szimfónia világpremierjére 2014. április 12-én került sor, a London Philharmonic Orchestra előadásában, a lengyel mester emlékét idézve: “Amit adsz, írd le a homokba, amit kapsz, vésd a sziklába.”/H.M.Górecki/
A zenemű először lesz színpadi megfogalmazásban látható. 

A mese egy nyusziról és egy vadászkutyáról szól, akik gazdáik sürgős teendői miatt kettesben maradnak a kutya otthonában.Az agyonfegyelmezett kutya és az elkényeztetett nyúl nagyon különbözőképpen látják a világot. Nemigen találják a közös hangot, folyamatosan konfliktusba keverednek, de mikor a játék hevében sikerül teljesen felfordítaniuk a lakást, a közös gond összehozza őket, barátság szövődik köztük.
        

A szobában egy kényes nyuszi és egy stréber vizsla. Ismeretségük véletlenül indul, és bár kíváncsiak egymásra, lehetetlennek tűnik, hogy bármiben is egyetértsenek. A nyúlketrec hamarosan kinyílik és miközben szóba elegyednek egymással, a szoba lassan csatatérré változik.Vajon lehet-e közöttük összhang mégis, a különbözőségeik ellenére? Túléli-e ezt a napot a szobanövény, marad-e valami az étkezőasztalon felejtett túrógombócból? És milyen látvány fogadja vajon a mese végén hazaérkező gazdikat? 
Kolozsi Angéla mulatságos és elgondolkodtató története gyerekek és felnőttek számára egyaránt ismerős helyzetet helyez a színpadra: óvodában, iskolában, családban vagy munkahelyen is mindennapos az elfogadás, a néha lehetetlennek tűnő összhang vágya.A Budaörsi Latinovits Színház és a Kecskeméti Ciróka Bábszínház közös produkciója.

Szigetvár polgárai az évforduló napját készülnek megünnepelni.A téma kézenfekvő: Zrínyi Miklóst, a törökverő hőst, a keresztény hitéhez hűen élő embert kell megidézni, az ő alakját, eszményeit példaként állítani. Az a kérdés, hogy mivel kell megküzdenie egy Hérosznak, az istenek és emberek vertikális tengelyére feszülő hiteles, őszinte lénynek? Önmagával - a világgal, avagy egy közösség szellemével, akaratával és közönyével?Mindezt hogyan? Adott egy kisváros néhány kulcsfigurája, akik bármely városban bármely időben élhettek volna, élhetnek ma is.Előadásunkban a hős Zrínyi dédunokájának, a költőnek, Szigeti veszedelem című művét dolgozzuk fel, érthetőbbé téve a mai ember számára azt a kort és erkölcsi rendszert.Egyszerű emberek egyszerű gondolatokkal, mindennapi problémákkal, akiknek a szürke hétköznapok során szintén minduntalan döntéseket kell hozniuk, akárcsak a nagy elődnek, a szigetvári hősnek. 450 évvel a nagy történelmi esemény után hová jutottunk, mit tartunk erkölcsi értéknek, mennyiben változott meg világnézetünk, életszemléletünk, szükségünk van-e hősökre, egyáltalán felismerjük-e hétköznapi hőseinket?Ezekre és még sok más kérdésre próbálunk választ találni az előadás folyamán, hol komolyan, hol humorral átszőve, dallal, tánccal, őszinte hittel.

A világon mindenütt születtek legendák talált gyermekről, az egyik legismertebb ilyen figura Kipling Mauglija. A XVIII. században Magyarországon a kapuvári halászok a hansági Király-tó egyik mocsaras részén egy 8-10 év körüli fiút fogtak el. A beszédképtelen, teljesen vad gyermek a korabeli leírások szerint tökéletesen alkalmazkodott a lápi léthez: meztelen volt, bőre kéregszerűen megvastagodott, testét szőr borította, ujjai között kezdetleges bőrhártya feszült. Szemtanúk szerint a víz alatt úszva is képes volt megfogni a halakat. A csoda e történetekben az, hogy az ember valójában mi mindenre képes. A Hany Istóknak elnevezett fiú is hosszú éveken keresztül megélt kint a lápban, ruha nélkül. Állítólag hódok nevelték, és a hódvárban meleg van télen is. A lápot egyébként, ezt az édenkertet a múlt század ötvenes éveiben lecsapolták, és ez a csodálatos flóra és fauna megszűnt, egyik pillanatról a másikra. Szarka Tamás remek alkotói leleménnyel úgy írta meg darabját, hogy a nézők a láp (a természet) nyelvét értik – Istókot és a barátait: a kócsagot, a sast és a farkast. A második felvonásbeli világot, a civilizációt, az embereket, akik majd lecsapolják ezt az édenkertet, már nem érteni, a várkapitány és köre halandzsa nyelvet beszél.  „Mi az édenből jövünk, nem a civilizációból – hangsúlyozza Szarka Tamás –, gyökereinkben a természet részei vagyunk. Amikor nekifogtam e darab megírásának, hallani kezdtem, ahogy rengeteg madár énekel. Itt a Nemzetiben a plüss-székek között érdekesen hangzik ez a „zenekar”: a madarak és a vízi állatok csodálatos éneke.”Az Éden földön meséje a civilizáció és a természet összecsapásáról szól. Bozsik Yvette rendező-koreográfus a mozgással és a látvánnyal leginkább afantasy műfajához közelítő világot varázsolt a színpadra. 

A II. Vallai Péter Kortárs Előadóművészeti Fesztivál III. helyezett előadása.Ederlezi ünnepén hagyományosan az életről, a halálról, az újjászületésről és a szerelemről emlékeznek meg. Ekkor kezdődik a tavasz, ekkor kelnek útra a vándorok. Indulnia kell Perhannak is – és közben találkoznia gazdagsággal, szerelemmel, élettel és halállal. Döntenie álmokról, hűségről, becsületről. Ahogy valamennyiünknek.

musical -a Budapesti Show Színház produkciójaMeglepő műfajt választott Tóth Ádám szerző-rendező Kosztolányi Dezső: Édes Anna című regényének teljesen újszerű bemutatásához. A könnyedebb műfajnak gondolt musical keretében dolgozta fel az 1926-ban íródott és  az 1919-22 közötti Magyarországon játszódó tragikus történetet. 
A musicalban az eredeti story alapján zajló cselekmény tizenhat remek ritmusú, szövegű, 'slágergyanús' betétdal segítségével, sajátságos módon adja vissza a Kosztolányi mű lényegét. 
A cselédtörténetben Kosztolányi az emberi kiszolgáltatottsággal szembeni iszonyatát fejezte ki, az adott kor társadalmi viszonyai között. Akkoriban a cselédet nem vették emberszámba, megalázták és az emiatt felgyülemlett indulat végül tragédiába fulladt...
Mindehhez kitűnő atmoszférát teremt a  sodró lendületű zene, a dalok fülbe mászó ritmusa, az érzékeny, kifejező dalszövegek, a tragédia átélésének katartikus élményét nyújtva a nézőnek.
A zenei alap kiválóan illeszkedik a történethez, kifejezi a színpadon zajló eseményeket, visszaadja az érzelmi konfliktusok keltette hullámzásokat. 
A musical a kiszolgáltatott cselédlány, illetve az árnyként megjelenő többi megalázott és kihasznált lány és a Vizy család sorsán keresztül üzen a mai világnak. 
De hogy mit, annak megfejtése legyen a nézők feladata....

Addig is lélegzetvisszafojtva figyelhetjük a történetet és dúdolhatjuk a musical két 'slágerét': Isten szeret....Anna az más....,melyek még az előadás után is sokáig csengenek a fülekben.

A nő egyedül alszik otthon.  Hirtelen csengetnek. Semmi baj, csak a férfi jött meg.  Kitör a vihar, mivel a férfi túl sokat költ és későn jár haza, és a nőnek nincs érzéke a művészethez és nem hasonlít a festményekhez, pedig a férfi egy meg nem értett művész és szolgálatkész beosztott, míg a nő gondoskodó feleség és hibátlan az alakja.  Hirtelen csengetnek. ,,Csak nehogy a családban legyen valami baj…”