Becsukódik a sajtérlelő műhely ajtaja, egércincogás hallatszik, régi ismerősök, szürke egerek bújnak elő az egérlyukból. Urbán Gyula meséjének üzenete ma alighanem aktuálisabb, mint valaha. Az Egerek valódi Romeo és Júlia‑történet, amely a fehér és a szürke egércsaládok között zajlik egy sajtműhelyben.

George éa Lennie az 1930-as évek gazdasági válsága idején keresik boldogulásukat. Saját farmról álmodoznak, ahol nyulat tenyésztenének, ez a nagydarab, erős, ám szellemileg visszamaradott Lennie szívének legnagyobb vágya. A páros egy farmon kezd dolgpozni, ahol a munkások nem fogadják be a naív fiút. RÁadásul a főnök csinos és barátságos felesége különösen kedves a nagy mackóval, akit barátja hiába óv a veszélyes helyzettől.

John Steinbeck 1902-ben született, Kaliforniában – de nem abban a Kaliforniában, amit, hála Hollywoodnak, ismerősnek vélünk, hanem a napfényben lubickoló álomgyár hátsó udvarán, ott, ahol gyárak emlekednek és földek húzódnak; illetve időnként nem emelkednek, és nem is húzódnak.Utóbbi állapotot ma posztindusztriális gazdaságnak hívjuk, egykor meg Válság volt a neve, az előneve pedig Nagy és Gazdasági és Világ. Steinbeck életét, amely tisztesnek és polgárinak indult, a csírájában fojtotta el: huszonhat éves volt, amikor elkezdődött. Egy teljes generáció veszett oda – és minden bizonnyal ez lett volna Steinbeck sorsa is, ha nem azt választja, hogy megírja a válságot, ahelyett, hogy megadná magát neki.De inkább megírta, olyannyira, hogy 1962-ben Nobel-díjat kapott érte, mert, így a díjat odaítélő Svéd Akadémia, olyan valósághűen, mégis élénk képzelőerővel adja vissza a válság kárvallottjainak életét, és annyi részvét van a humorában meg a társadalomszemléletében. Az író feladata – válaszolta Steinbeck a beszédében, amellyel a díjat átvette – az, hogy emléket állítson az Ember nagyságának, hősies szívének és szellemének; és annak, hogy bukásában is nemes marad, a lelkét bátorság, együttérzés, és szeretet hatja át. Nagy szavak, vághatnánk rá mi, érdes elméjű közép-európaiak – ha nem némítana el minket Steinbeck életműve, és az életmű – talán – három legcsúcsa, bár ilyen szó nincs. Három regényről van szó: a Tortilla Flat (magyarul „Kedves csirkefogók” címmel ejlent meg); a Cannery Row (Kék öböl), és az Of Mice and Men (Egerek és emberek). Az első kettő sajnos színpadra alkalmazhatatlan, túl sokan szerepelnek bennük: a válság partravetett potykái, akik, ahelyett, hogy ismét az árba vetnék magukat és görcsösen evickélnének tovább a semmibe, inkább elnyújtózkodnak a parton, derűsen bölcselkedve, lovagias (bár a törvénykönyveknek néha némileg ellentmondó) kalamajkákba keveredve, majd, a kalandok végeztével kinevetve önmagukat.A harmadik, a színpadra már – szerencsére – alkalmas Egerek és emberek viszont korántsem derűs, még kevésbé lovagias. Az Egerek és emberek nem a bölcsen félreállók világa, hanem azoké, akik küzdenek; és, mint minden, magára valamit adó küzdő, elbuknak a végén – de a bukásban nemesednek meg csak igazán, ekkor szikrázik fel a lelkükben a bátorság, az együttérzés; és utóbbi kettő összege, a szeretet.A főhősök ketten vannak, mint Ábel és Káintól Stanig és Panig oly sokan ebben a kétarcú világban: a kicsi és a nagy, a villámagyú és a lomhaértelmű, a tevékeny és a méla – no meg a túlélő és az áldozat: bár persze a túlélő is áldozat, legfeljebb ő később értesül róla.Addig meg megy még tovább, amíg a lába, az esze, az ereje bírja: megy tovább, küzdeni a láthatatlanul mindenütt jelen lévő, kérlelhetetlen; rosszindulatában és legyőzhetetlenségében a görög istenekre emlékeztető nagyhatalom, a Válság (azóta hogy megszoktuk, tán még meg is szerettük ezt a szót! – és lehet, hogy ez nem is mellékszál?) ellen.John Steinbeck végül, a II. világháború után, kilábalt a maga személyes válságából, befutott író lett, még Hollywooddal is belekóstoltak kegymásba – igaz, mind a ketten rossz szájízzel távoztak – legvégül pedig, 1968 decemberében, meghalt.

Ha Agatha Christie nevét halljuk, gyilkosság cseng a fülünkben, méghozzá finom, úri, késsel-villával elkövetett gyilkosság, civilizált polgárok decens és diszkrét körében, a vakvéletlen, vagy épp a nagyon is metsző tekintetű végzet által egybeterelve és összezárva. Vagyis köztünk van a gyilkos, civilizált úriemberek között. Egyikünk. Ezúttal mindnyájunk jó ismerőse, egy fránya kis hóhelyzet (az angolok szerint valaki, de még a középkorban, elhitette velük az óceáni éghajlatot az enyhe telekkel, és azóta minden télen újra meglepődnek)siet segítségünkre, hogy egybeterelje-, és zárja a társaságot. Amely társaság áll Agatha Christie szokásos válogatott csodabogaraiíból: feltörekvő ifjú pár, költőien hóbortos fiatalember, nagyvilági dáma, nyers katonaember, a Birodalom támasza + kiejthetetlen nevű, lehetetlen szokásokkal előhozakodó külföldi – és végül megérkezik a hó fogságába zártak közé minden angolok legangolabbika, a nyomozó is: ő hozza a hírt, hogy a gyilkosság, amelyen épp szörnyülködünk, valójában csak előjáték volt, az igazi vérfürdő csak most kezdődik, itt, az orrunk előtt, és csak egyben bízhatunk, egyben csak egytől retteghetünk is: hogy gyilkos és áldozat egyaránt közülünk kerül ki. Egyikünk. Nem véletlen, hogy Agatha Christie krimijei, pedig krimit szinte lehetetlen színpadra állítani, akkora színpadi sikerek lettek (az Egérfogót például már nem is számolják, hanyadik évtizede játsszák a londoni West Enden): kit ne izgatna ez a világ, ez a vágyott nagypolgári allűrmúzeum, ahol ki tudja, miféle évtizedes indulatok fortyognak a perfekt stíl mögött, ahol eltartott kisujjal ölnek? Agatha Christie neve egyet jelent a klasszikus és örökzöld krimivel – elsősorban a regényirodalomban, de nem kevésbé sikeresek színpadi munkái sem. A Tíz kicsi néger, vagy a Randevú a halállal a londoni színpadokon legalább akkora sikert aratott, mint a könyvesboltokban. Legnépszerűbb darabja mégis az Egérfogó, amely 1947-ben még rádiójátéknak íródott a BBC felkérésére. 1952-re elkészült a színpadi változata is, és a bemutató óta a West Enden folyamatosan, immár 62 éve színen van az előadás – megdöntve ezzel minden játszási rekordot.Magyarországon tíz évvel az ősbemutató után, 1962-ben a Madách Színházban játszották először a hóba zárt panzióban zajló krimit. Az előadást Ádám Ottó rendezte és többek között Váradi Hédi és Zenthe Ferenc szerepeltek benne. 1975-ben Kaposvárott Babarczy László vitte színre Agatha Christie művét, ami azóta is újra és újra feltűnik a magyar színpadokon – legutóbb 2011. végén a budapesti Thália Színházban Szikora János rendezésében. Az előadás hossza: 140 perc 1 szünettel

Janikovszky Éva ifjúsági regényét 1979-ben filmesítették meg, de a mai napig ismert mindenki előtt ez a kedves kis történet. Poldi bácsi, a parkőr nyugdíjba készül. Negyvenéves szolgálata alatt annyira megszokta a zöld füvet, a virágokat, hogy el sem tudja képzelni, mi lesz vele nélkülük. Misu, a kis rokongyerek azonban nem ismer lehetetlent. A ház lakói, a kukások, a rendőr, az orvos és minden ismerős bevonásával megszervezi, hogy az udvarra gyeptéglák kerüljenek...

 A Gárdonyi Géza azonos című történelmi regényét alapul vevő Egri csillagok az 1500-as években játszódik, amikor a hódító török csapatok feldúlják Magyarországot. Bornemissza Gergely és Cecey Éva gyermekként esik a félszemű Jumurdzsák fogságába, aki foglyait rabszolgának kívánja eladni. Ám a gyerekek megszöknek, és magukkal viszik a babonás férfi talizmánját, akit ezt követően elhagy a szerencséje. Jó pár esztendő telik el, Eger várát teljesen körülzárta a török sereg, emberfeletti küzdelem zajlik Dobó István vezetésével, Gergely és Éva sorsa pedig ismét összefonódik egykori fogva tartójukéval...

A Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciója. Gárdonyi regénye igazi nagy történet: szerelemről, hűségről (és árulásokról), bátorságról, hazaszeretetről, hősiességről, a felnőtté válásról...Nem a regény színpadi adaptációjára készülünk. Egy különleges nézőpontot keresünk, amelyből érvényesen mesélhetjük el a Gárdonyi Géza által megírtakat fiataloknak úgy, hogy azok az érzelmek, tettek és kalandok, amelyek a regényt olyan élvezetessé teszik, mind megjelenjenek. Egy csapat várbeli gyerek szemszögéből látjuk majd a történetet, akik egy biztonságos helyről figyelik az eseményeket (hová a felnőttek zárták őket, nehogy bajuk essen az ostrom során)… Az ő szemükkel látjuk a felnőttek – Bornemissza Gergő, Cecey Éva, Dobó, Jumurdzsák és többiek – történetét. És talán bele is avatkoznak majd történelem folyásába… (Vidnyánszky Attila)

történelmi musical Gárdonyi Géza regénye nyomán - az Agria Játékok produkciója„És most magam esküszöm – harsogta Dobó kigyulladó szemmel, s két ujját a feszületre emelte – esküszöm, hogy a haza érdekében a várat minden erőmmel megvédem, élve el nem hagyom, pogánynak nem adom a magyarok Istene engem úgy segéljen! Erő és fortély meg nem félemlít, meg nem tántorít se pénz, se ígéret! A vár feladására való hajlandóságot sújtsa erős, jogos halálos ítélet. Veletek maradok minden rosszban, nem kérek olyat, amit magam ne tennék! Ha nem így cselekszem, vessen ki a föld,  s ne érdemeljem ki a Úr örök kegyelmét! ”                        (Részlet Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből)Ma már mindenki előtt ismert, hogy Dobó István, az egri vár kapitánya megtartotta esküjét. Kevéssé ismert azonban, hogy 1569-ben Dobó Istvánt Miksa császár parancsára felségárulás gyanújával letartóztatták. Bizonyítékot nem találtak ellene, mégis, nagybetegen is börtönben tartották, s szabadulásának feltételeként  hűségnyilatkozat aláírását szabták. Dobó erre sokáig nem volt hajlandó, joggal gondolta: egész élete szolgált hűségnyilatkozatul. E történelmi tény nyomán íródott a musical keretjátéka: a rab Dobó, s az őt meglátogató Bornemissza Gergely  visszaemlékezik élete fordulópontjaira, s a magyar történelem egyik legemlékezetesebb diadalára…

Két fiatal lány egyszerre tartja esküvőjét a faluban. De még előtte este bezárkóznak a
pajtába, hogy meghányják-vessék, mi vár rájuk ezután. Mert hogy igencsak barátnők, és
most el kell válniuk.

Egy új, zseniális matematikai képlet mindent megváltoztat. Amit hittünk, vagy tudni véltünk, most megkérdőjeleződik. Kiben bízhatunk? Ki őrült és ki zseni? Vajon a szerelem segít dönteni? David Auburn darabja egy pszicho thriller izgalmával vezet minket a meghökkentő végkifejletig.

operett két felvonásbanDr. Sáfrány ügyvéd legszívesebben válóperes ügyeket vállal: ügyfelei főleg tehetős asszonyok, akik vagy válni akarnak, vagy pont ellenkezőleg, nem akarnak válni. Az ügyvéd bármire kész egy jó perért, szenvedéllyel űzi szakmáját – ha már ő maga nem Sáfrányéknál nemcsak a kliensek, hanem a háziak magánélete is viharos: a cselédjüknek kisbabája született, de az apa kilétét a lány nem hajlandó elárulni. Az ügyvéd hosszas faggatását egyrenehezebben tűri, ezért végül a telefonkönyvben keres apajelöltet. A válóperek és az apasági kereset, a családi és más családok életének bonyodalmai fergeteges vígjátékká dagadnak.

Soóky László Egy disznótor pontos leírása című mesélőszínházi előadása egy disznótor történetének keretébe ágyazva mesél a csehszlovákiai magyarság szovjet megszállást követő mindennapjairól, a besúgás természetéről, a szabadságra való képtelenség jelenségéről. Soóky László monodrámáját Lajos András rendezte és játssza, virtuóz módon elevenítve meg a szlovákiai magyar közösség típusait, a hatalmi apparátus kulcsfiguráit, és az áldozati helyzetüket szelíden, vagy épp borba fojtva tűrő kisembereket. Az előadás és a drámaszöveg túl azon hogy bizonyítja a szlovákiai magyar dráma létezését és fontosságát, olyan időszakot vizsgál, amely még történetileg sincs igazán feldolgozva, olyan kérdéseket jár körül, melyekről kényelmetlen beszélgetni. A szöveg és az előadás azonban ítéletmondás helyett könnyed derűvel, nagy szeretettel számol be az eseményekről, megmutatva ezáltal azt a lehetőséget is, hogy lehet hazugság nélkül ugyanakkor szeretetteljesen viszonyulni regionális történelmünkhöz.Az Egy disznótor pontos leírása folytatása annak a sorozatnak, mely A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönddel kezdődött. Csak míg ez utóbbi a második világháború utáni évek tragikus eseményeit vizsgálja, addig a „Disznótor” a 70-es évek, a prágai tavaszt követő konszolidációs időszakot eleveníti fel. A dráma narratívája nem az általános  nagypolitikai eseményeken felől közelít,  hanem a kisember fókuszát választja, ezáltal megkerüli a patetikus, merev történelemszemléletet és élő emlékezet-fogódzókat kínál. Az előadást nagy sikerrel játszottuk különböző fesztiválokon: a Jókai napokon, a zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon, illetve a Gombaszögi Nyári Táborban.